Mador történetek - 3. fejezet: Utazunk külföldre

2004. május 23-án Madorral résztvettünk életünk elsõ külföldi kiállításán, a Varazdin CACIB-on Horvátországban. Elõzetesen izgultunk a Hatósági Állatorvosi Igazolás miatt, ugyanis külföldi út esetén szükséges egy olyan friss igazolás, hogy 3 hónapnál nem régebb óta nincs veszettség a környéken. Van, aki szerint ehhez elég a saját állatorvos pecsétje a sárga nemzetközi oltási igazolványba, de mások tapasztalatai alapján hatósági állatorvoshoz kell menni, aki egy külön A4-es papírt ad... A határon odafele menet odaadtam az útleveleket és a lepecsételt sárga könyvet, amit meg se néztek, visszafele pedig oda se adtuk és nem hiányzott senkinek...

Reggel 3.45-kor indultunk, hogy a tervezett megállásokkal együtt idõben érkezzünk a kiállításra. Kicsit aggódtam elõzetesen, hogy Mador hogy fogja viselni ezt a hosszú utazást, hiszen még olyan kis kutya, de a leonberger-vér megmutatkozott: abszolút semmi probléma nem volt vele, amikor megálltunk "egészségügyi" pihenõt tartani, felszólításomra rögtön végezte a dolgát, ahogy egy jó kutyához illik, és nem történt baleset az autóban.

A kiállítás helyszínét nem volt egyszerû megtalálni, ugyanis semmilyen tábla nem jelezte, hogy merre menjünk, reggel pedig alig voltak az utcán. Végül elmentünk a piacra, ahol elõször a kizárólag horvátul beszélõ virágárus néninek ugyan fogalma sem volt, hogy hol van a kutyakiképzõ pálya, de átirányított minket egy németül picit értõ árushoz, aki olyan kedves volt, hogy saját autójába ülve, elvezetett bennünket a kiállítás helyszínére. Nagyon jó volt találkozni ilyen segítõkész emberekkel.

A ringünknél mi voltunk az elsõk, elkértük a katalógust, felállítottuk Mador házilag készített ketrecét, sétáltunk egyet, felvettük a startszámot, és vártuk a bírálatot. A bírónk a horvát Niksa Lemo úr volt, elsõ látásra szimpatikusnak találtuk. Nagyon szakszerûen bírált, állítva és mozgásban egyaránt kritikus szemmel vizsgálta a kutyákat. A bírálat végén kezet fogtunk és Mador is kapott egy simit. Azzal a nem titkolt szándékkal utaztunk Horvátországba, hogy megismerjük a horvát-szerb-szlovén-macedón-olasz stb. leonbergi állományt, de érdekes módon csak magyar leonbergik voltak. Egyéb fajtákból sok magyar kiállítóval találkoztunk (pl. agár, angol masztiff), érdekes volt megvitatni a kutyáink elõnyeit, hátrányait és a minket foglalkoztató közös kérdéseket.

..

A bébi Best In Show kört úgy gondoltuk, megvárjuk. A konferanszié azt sem tudta, milyen fajtájú kutyát viszek be (odasúgtam, hogy leonberger), és végül a B.BIS bíró döntése alapján egy palotapincsi lett eredményes, de így is nagyon jól éreztük magunkat. Hazaérve azt hittem, Mador majd elborul a fáradtságtól (ahogy én tettem), de teljesen kipihentnek tûnt és nekiálltak Alexszal játszani.

© Mador.hu