Mador történetek - 4. fejezet: Nyaralás Horvátországban

Hosszas tervezés és szervezés után 2004. augusztus 8-án elindultunk Horvátországba nyaralni két hétre - természetesen kutyástul. Barátainkkal együtt utaztunk, akik szintén hozták magukkal kutyáikat: Lizát, az agility bajnok magyar vizslát, és Mamuszt, a jövõ pumi agility reménységét, aki Madornál 1 hónappal fiatalabb.

Olyan apartmanban laktunk a Paklenicai Nemzeti Park bejáratánál, Starigradban, Zadartól északra, ahol a házigazdáék szívesen látták a kutyusokat. Arra számítottam, hogy a zárható kertben majd éjszaka Mador jól fogja magát érezni, de legnagyobb meglepetésünkre a kerítés nem mindig volt befejezve, így Mador "kénytelen" volt velünk aludni. Az alábbi sorok bizonyára nem mondanak semmi újat a leókkal együtt lakóknak, de nálunk otthon a kutyák kizárólag kert-lakók, így most fedeztem fel, hogy a leonbergik (Mador alapján) éjjel padlórecsegtetõen mászkálnak, horkolnak, szuszognak, röfögnek (tényleg), idõnként hangos lefetyeléssel isznak, ajtófélfa-kopogtatóan csóválják a farkukat, és adott periódusonként ellenõrzik, hogy mind jól vagyunk-e: beleszuszognak az arcunkba álmunkban, ha erre nem reagálunk, képen nyalnak, és ha még ez sem segít, akkor felteszik a lábukat a kezünkre... ekkor viszont már muszáj félálomban átölelni és megsimizni õket...

Elsõ pár éjszaka kb. kétóránként felébredtem, hogy szegény kutyának biztos ki kell mennie: Madort felkeltettem legédesebb álmából, kikóvályogtunk és visszafeküdtünk. Aztán rájöttem, hogy nyugodtan alhatok, mert bizony Mador már nem olyan kis kutya, és simán végigalussza az éjszakát (éjféltõl kb. reggel 8-ig). A nyaralás vége felé már az éjszakai ellenõrzõ-látogatásokra sem ébredtem fel és kezdtem magam kipihenni.

A tengerpart kb. két utcányira volt tõlünk, de hallottuk, hogy van egy öböl, ahol kevesen vannak, így leginkább oda jártunk. Madornak vettem még itthon vízijátékokat (AquaToy), amelyek különleges anyaguk révén nem süllyednek el a vízben, egy hengert és egy labdát, mindkettõnek nagy sikere volt. Horvátországban lehet kutyát fürdetni a tengerben, kivéve egyes strandokon, ahol tiltótáblákat helyeznek el (mi ilyet nem is láttunk). Mi egy öbölnek a végében voltunk, a tenger olyan sima volt, mint egy tó. Madornak semmilyen problémát nem okozott a sós víz, úgy úszott benne, minta világéletében ezt csinálta volna, a szõrébe vagy a játékába kapaszkodva kihúzott a vízbõl, igazi jövõbeni vízimentõ kutyához méltón még akkor is koncentrált, amikor sokan voltak körülötte. A legnagyobb élményem volt, hogy búvárszemüvegben megnéztem Madort alulról, ahogy úszik: valami gyönyörû látvány, a vörös bundája csak úgy lebeg körülötte, a lábaival egyenletesen, erõteljesen tapossa a vizet, a feje egy pillanatra sem ér bele.

.......

Nagyon jó idõnk volt, végig sütött a nap, úgyhogy nagyon vigyáztam, hogy Mador ne kapjon hõgutát: egy törölközõn alakítottunk ki neki helyet a napernyõ alatt, hogy megszáradjon és pihenjen. Ebbõl következett, hogy férjemnek, Lacinak nem jutott hely az árnyékban, így vettünk még egy napernyõt. Ahogy feküdtem a napon, Mador fölémhajolt, így csináltam néhány érdekes szögbõl készített képet is róla. Amikor elfáradtunk, elszunnyadtunk a tengerparton.

...

Egyik este lementünk a tengerpartra naplementekor, gyönyörû színekben pompázott az ég, a lenyugvó nap vörösre festette a vizet és aranyfénybe vont mindent.

.....

Esténként Mamusz és Mador jókat játszottak, kergetõztek és játékokat huzigáltak, öröm volt nézni õket.

Egyik nap elmentünk kirándulni a Világörökség részeként számon tartott Plitvicei-tavakhoz (kb. 80 km-re). A mintegy két négyzetkilométeren elterülõ 16 tavat kisebb-nagyobb vízesések, átfolyások kötik össze, a víz gyönyörû türkizkék-zöld színekben játszik. A Nemzeti Park területén gyalog, autóbusszal és hajóval közlekedhettünk: ez volt az elsõ alkalom Madornak, hogy ilyen jármûveken utazott, lefeküdt a lábamhoz és nyugodtan hagyta, hogy az utasok és a kapitány simogassák és átlépjenek fölötte.

.

Csodálatos nyaralás volt!

© Mador.hu