Mador történetek - 5. fejezet: Szeptember - kezdõdik az iskola

2004. szeptemberben nemcsak a gyerekeknek kezdõdött az iskolaév, hanem Madornak is a kutyaiskolában. Bár magam is kutyakiképzõ vagyok, nagyon fontosnak tartom a korán kezdett és folyamatos szocializációt, a kutya- és embertársaság íratlan szabályainak megismerését és betartását, így elõsegítve a békés egymás mellett élést.

A kutyaiskola az én felfogásom szerint az a hely, ahol jól képzett, pozitív módszereket használó oktatók és lelkes gazdák találnak egymásra, a gazdik és a kutyák legnagyobb örömére. A hangsúly a közös tevékenységen és a motivációs technikákon van, a foglalkozások végére a résztvevõk kellemesen elfáradva, valami újjal gazdagodnak, vagy valami régit sikerül pontosítani, továbbfejleszteni.

Mador "órarendjébe" jelenleg a klasszikus kutyaiskolai tantárgyak közül az "Iskolán kívüli közös játék a többi kutyával" és az "Alap engedelmességi gyakorlatok" kerültek, de felvettük a "Tömegben is tudunk viselkedni" és a "Kiállítási etikett" c. tantárgyakat is. A lista természetesen idõvel, Mador fejlõdését figyelembe véve bõvülni fog, ez most az elsõ szemeszter anyaga.

.	Egy szép szeptemberi szombat délután mentünk elõször a lakhelyünkhöz legközelebbi Kõbányai Happy Dog Kutyaiskolába. A közelségen kívül azért esett a választásom erre a kutyaiskolára, mert Viki is itt készíti fel évek óta Lizát és most már Mamuszt is agilityre.

Madorral picit elõbb értünk oda, így kényelmesen felfedezhette a környéket és megismerkedtünk egy gyönyörû, másfél éves rhodéziai ridgeback kutyával, Maszájjal, aki végre talált magához illõ, elég nagy játszótársat Mador személyében. Elsõ alkalommal a Kezdõ csoportba álltunk be a kb. 15 kutyával és gazdijukkal együtt. A csoportban rajtunk kívül volt még német juhász, kuvasz, boxer, staffordshire terrier, airedale terrier, uszkár, westie, skót juhász stb. és keverékek. Az alap-gyakorlatokon kívül a láb mellett menetel és a palló leküzdése tartozott az aznapi tananyagba. Mador gyönyörûen (objektíven, tényleg) végezte a gyakorlatokat, Benke András iskolavezetõ, ezüstkoszorús mesterkiképzõ elismerõ tekintetétõl követve. Az én kutyám kézjelre vagy szóra egyaránt gyorsan, dinamikusan lefeküdt, ült, állt, helyben maradt, valóban érdemes elõzetesen "megdolgoztatni" a kutyát otthon a vacsiért vagy vitaminért!

...

Már a második alkalommal a Középhaladó csoportba kerültünk, nagyon büszke voltam Madorra. Itt már célzottabb munka folyik, az alapgyakorlatok végrehajtása elvárás, következnek az igazán látványos közömbösítõ és egyéb gyakorlatok (körben fektetés, egymás kutyájához séta, helyben maradás zavarással, behívás stb.) Az akadályugrás/agility alapjait is elkezdtük, de a leóval csak alacsony léceken és akadályokon szabad gyakorlatozni az ízületi terhelés minimalizálása érdekében, a kúszófolyosót pedig még hónapokig abszolút ki kell hagyni. Nagyon élvezzük Madorral a kiképzéseket, mindenkinek csak ajánlani tudom.

...

...

..

Madorral nem tervezem még hosszú távon sem az õrzõ-védõ munkát, véleményem szerint a leonbergi egyszerûen nem erre való. Annál fontosabb viszont, hogy jól szocializált kutya legyen, bárhova magunkkal lehessen vinni, ezért megkezdtem a tömegben való viselkedés, eligazodás alapgyakorlatait a forgalmas vasút- és metróvégállomáson, Kõbánya-Kispesten. Mador eleinte nem tudta mire vélni a nagy emberáradatot (bejött egy metró), nézelõdött, nagyon éber volt. Aztán pár percig nyugodtan üldögéltünk, vakargattam a fülét, és már kezdett is hozzászokni a jövés-menéshez, amikor pedig egy járókelõ megállt és megsimogatta, már újra az én békés, imádnivaló leonbergim volt. Nem telt el néhány perc és úgy sétált a rohanó emberek, rendõrök csoportja, más kutyák, árusok stb. között, mint aki világéletében ezt csinálta. Pórázon szépen jött láb mellett, kérésemre leült (persze, hogy kapott virslit), hagyta magát simogatni, az egyik érdeklõdõnek majdnem beleivott a kávéjába (nevettek az emberek, senki nem vette zokon, csak én szóltam rá). Megnéztük az újságost, cipõárust, amíg beszélgettem az emberekkel, nyugodtan lefeküdt a lábamhoz. Ez a félórás ismerkedés kezdetnek nagyon jól sikerült. Legközelebb lementünk a pályaudvarra, épp bejött egy vonat, Mador szép nyugodtan ült, az érkezõk rámosolyogtak és szép nagy kutyának tartották. A programot tudatosan, tervezetten, fokozatosan folytatjuk.

A Keleti pályaudvaron

© Mador.hu