Mador történetek - 7. fejezet: Kutyák és kert

A hiedelmek

"Vagy kutyát akarj, vagy kertet" - oly sokszor hallottuk már ezt a mondást, hogy hajlamosak vagyunk el is hinni. A kutya felássa a kertet, kiássa a virágokat, összevissza mindenhova piszkít, megjelöli és így kiszárítja a tujákat, foltot csinál a fûre, rohangál és kikoptatja a pázsitot, megrágja a rózsákat, széthordja a játékait stb. a sort lehetne folytatni a végtelenségig. Mégis egyre többen vagyunk, akik imádjuk a kutyá(i)nkat és a kertünket egyaránt, és mindent megteszünk, hogy a kutyák (is) szép környezetben élhessenek.

A valóság

Természetesen a kutyák alaptípusa és öröksége meghatározó: vannak "vandál-típusok" és vannak "nyugodt birkák", persze a köztük levõ átmenetekkel együtt, azaz néha ásogat, de egyébként jó kutya. Sokat számít, hogy a kiskutya honnan jött: ha a mamájától azt látja, hogy a füvön nyugodtan fekszünk, akkor nagy valószínûséggel õ is hasonló viselkedést tanusít, mint ha olyan mintát lát, hogy a talaj azért van, hogy ássunk.

Amennyiben egy kutyával kiskora óta sokat foglalkozunk, hamar megtanulja, hogy mit szabad és mit nem: ha elkezd ásni, rögtön megkapja, hogy "Nem" és elhíváskor kap helyette egy csontot vagy jutalomrágócát, hogy nyugodtan feküdjön. A kimozgatott, testileg-szellemileg lefoglalt kutya sokkal kevésbé hajlamos a rombolásra, mint az egész nap magára hagyott és csak (jobb esetben) etetett kutyák. Ha ügyesek voltunk napközben (séta, kutyaiskola, kiállítás, vagy csak egyszerûen ismerõsök meglátogatása, utazás stb.), akkor ha a kutya hazajön, iszik és lefekszik, eszébe sem jut, hogy ásson vagy romboljon. Rendszeres életmóddal a kertben tartott kutyák is "kerttisztaságra" nevelhetõk, azaz csak a napi séta során végzik el a nagydolgukat (Alex például ilyen.)

Egy kutya egyedül talán jobban rombol, mint kettõ: ha unatkozik, elfoglalja magát ill. fel akarja magára hívni a figyelmet, egyes kutatások szerint a rágás ill. ásás endorfint termel, azaz a kutya boldogságérzete növekszik. Sokat számít, ha "jó" kutya az idõsebb, és a fiatal a helyes viselkedési mintákat tanulja meg (Alex alapvetõen nem nyúl semmihez a kertben, nagyon nyugodt kutya, és Mador is egyre inkább hasonlóan jól viselkedik).

Vannak idõszakok, amikor az egyébként nyugodt kutyák is ásnak/rombolnak: például a tüzelési idõszakokban a kanok hajlamosabbak több helyen jelölni, mint általában, vagy nagy melegben a kutya gödröt ás, ahol a hûvösebb talajban pihenhet, stb.

Természetesen, minden kutya más, és persze az egyéni tapasztalatok eltérõek.

Virágok a kertben

Mit lehet tenni, hogy megmaradjon a kert?

Vegyük figyelembe a kutya igényeit: a kutya megpróbálja az élõhelyétõl lehetõleg távol végezni a dolgát, ezért ha nem megyünk naponta sétálni, jelöljünk ki egy ki egy relatíve távoli sarkot, tegyünk bele könnyen tisztítható homokot és kankutyáknak egy karót, és amikor oda sikerül, nagyon dicsérjük meg a kutyát, hordjuk oda a korábbi produktumot, hogy a szag ott maradjon, a többit takarítsuk el mihamarabb, és egy idõ után talán sikerül minimalizálni az aknásított területet a kertben.

Ne ültessünk virágokat a kerítés mentén, mert a házõrzés közben a kutya nem fogja kerülgetni a vegetációt.

Ha új a füvesítés, figyeljük meg, hogy merre jár a kutya, esetleg merre koptatja ki a füvet, és oda tegyünk kerti utat (természetesen, ha egyezik a saját igényeinkkel, és tényleg arra kell menni).

Mozgassuk meg a kutyát rendszeresen naponta, foglalkozzunk vele sokat. Alexszal és Madorral minden reggel és este foglalkozom, Madorral mostanában kicsit több alaki és játékos gyakorlat van, míg Alexet inkább csak simogatom és vakargatom a hasát.

A növények védelmében sokat tud segíteni a kutyariasztó spray vagy csiliszósz-erõs Pista-mustár-bors keveréke a féltettebb növények környékén, bár vannak olyan leonbergik, akik kifejezetten szeretik a csípõset. Tapasztaljuk ki, hogy kutyánk mit nem szeret, és azt tegyünk a féltett területekre. Végsõ esetben le lehet keríteni a virágoskertet. A biztonság kedvéért lehetõleg olyan növények legyenek a kertben, amelyek nem mérgezõek a kutyára nézve.

Van, aki külön területet kerít le a kutyá(k)nak a kertbõl: ez természetesen megoldás, de én ennek személy szerint nem vagyok híve: a leonbergi családi kutya, szeret ott lenni, ahol a többiek is vannak, örül, ha a lábunknál fekve pihenhet velünk, ha elkerítjük a kutyát, akkor pont a jó természetét, kedvességét, alaptulajdonságait nem tudjuk kiaknázni (meg persze nagyon jó lábtartó is, és jó hallgatni a szuszogását). Nálunk az egész kert a kutyáké, ha pedig olyan vendég jön, akit a kutya nem ismer, egyszerûen arra az idõre, amíg bejön és kimegy, megkötöm a kutyákat, majd visszaengedem õket.

.

Alex és Mador hogy viselkedik?

Alex nagyon nyugodt, sosem volt rombolós fajta, szerencsés természetet örökölt. Naphosszat heverészik és éberen alszik, amikor szükséges, odaszalad a kapuhoz és a kerítéshez, és õrzi a házat. Nagyon tiszteli a magántulajdont, és úgy tekinti, hogy valami csak akkor az övé, ha már megkapta, addig nem nyúl semmihez (a vacsoráját is csak úgy eszi meg, ha megengedem neki). Eszébe sem jut a virágokkal foglalkozni. Idõnként gödröt ás, amikor nagyon meleg van, de valahogy olyan helyen teszi, ahol nem is lehet észrevenni, mintha csak tudná, hogy a kert nekem fontos, és értékeli, hogy sokat is dolgozom benne.

Mador kezdetben bizony rágicsált, elõszeretettel harapdálta le egyenként az árvácska palántákról a virágot (biztos fújta a szél és érdekelte, ahogy mozognak), a kutyaházon sem véletlenül van fém élvédõ, a rózsákat is segített metszegetni stb. Látványos nagy rombolásokat nem csinált sosem, persze többet én sem ültettem palántás növényeket. Megoldás lehet, hogy a talajszinten fû legyen, és a virágok kerüljenek kaspókba, dézsákba. Érdekes, hogy ami a kertben már megvolt, amikor õ odakerült, azt nem bántja, és idegen helyen sem nyúl semmihez. Ahogy nõ, sokat játszik Alexszal, most már egyáltalán nem rágcsál, õ is nyugodtan fekszik és kezd õrizni, és a magántulajdont is kezdi jobban tiszteletben tartani. Ha rajtakapom, hogy olyat csinál, amit nem kéne, rászólok, de utólag már nem érdemes és nem is szabad, akkor csak nagy sóhajjal visszagereblyézem a földet, és úgy teszek, mintha semmi sem történt volna.

Az oldalon levõ képek a kertben készültek. Eleinte nem volt fû, csak föld, és bizony a kutyák nagyon porosak voltak, a kiállítási szezonban sok sár jött le Madorról a felkészítés idején. A füvesítés hatására gyakorlatilag egy hónap alatt már zöld lett a kert, a kutyák is sokkal tisztábbak, és a fû is csak olyankor kopik, amikor Mador befékez az eldobott labdáért.

Esténként, a játék és mozgás után, nagyon jó kiülni a kertbe, és a kutyákkal együtt élvezni minden szépségét.

..

.......

© Mador.hu