Mador történetek - 1. fejezet: Mador megérkezett

2004. március 8. óta nálam van Mador, azaz Marzipan Vom Matthiasberg. Eleinte nem ismertük egymást, de mostanra nagyszerûen összecsiszolódtunk szerintem.

Hihetetlennek tûnhet, de igaz: az elsõ pillanattól fogva a kutya szobatiszta, szól, ha ki kell mennie. Nagyon jó természetû, stabil az idegrendszere és a lábacskái is. Ez egyértelmûen a tenyésztõk érdeme, nagyon köszönöm (ismételten, itt is) Monikának és Lajosnak a sok éjszakai felkelést, tejcsi készítést, kézbevételt, játékot, és a folyamatos kapcsolattartást és jó tanácsokat!

Szerintem Madornak gyönyörû kis feje van (á, nem vagyok elfogult), persze csináltam róla képeket:

Szakadó hóban hoztuk el. Vittem elõzetesen törölközõket, hogy ha hazajövünk, legyen valaminek megnyugtató alomszaga. Mador az autóban kicsit nyifogott, ami érthetõ, hiszen életében elõször utazott a csomagtartóban és nem tudtuk simogatni (a hátsó ülés tele volt táppal, kiegészítõkkel, stb., és hosszú távon is a csomitartóban szeretném, ha utazna). Viszont nem produkált semmit az autóban, aminek nagyon örültem.

Még aznap este mentünk Érdre állatorvoshoz. Minden úton történik valami, és mi sem maradtunk ki az izgalmakból:
- Kb. 2 utcányira lehettünk még csak otthonról, amikor hallottam, hogy elõmászott a kicsi, és lehuppant a vezetõülés mögött, a két ülés közé. Vészvillogó, megálltam, hátravittem, és megmagyaráztam neki, hogy nem ott kéne utazni, hanem hátul. Innentõl kezdve egy hangja nem volt, leült vagy lefeküdt, néha nézgelõdött, és nagyon jó kutya volt.
- A hó esett, a pesti utak még inkább vizesek voltak, de Érden már masszívan hó volt, fõleg a kisebb mellékutcákban. Az állatorvos utcája elõtt van egy domb, ahová az én autóm nem nagyon akart felmenni: telefonáltam az állatorvosnak, hogy kéne jönni megmenteni (ugyanis nem bírom el a 10 kilós kutyát cipelni, lerakni meg nem akartam a hó és az oltáshiány miatt), végül a megoldás az lett, hogy egy kis svunggal nagy nehezen feljutottunk.

Elsõ két napban agyon aggódtam magam, hogy a kutya eszik-nem eszik, végzi a dolgát vagy nem, alszik-nem alszik, stb. Éjszakánként többször felkeltünk, kiengedtem végezni a dolgát, aminek az lett a következménye, hogy másnap-harmadnap az álmosságtól nem láttunk és délelõtt együtt aludtunk...

A másik nagy témakör ugye Alex, a 9 éves kaukázusi juhász kanom. Ahogy hazahoztuk a kicsit, úgy megugatta, hogy zengett a lakótelep. Pár napig ölben cipeltem ki a kutyát a számára elkerített részbe. Alex ugatott, Mador meg visszadumált neki, egy cseppet sem izgatja a dolog, néha még játéknak is veszi és szaladgál. Azt hiszem, megmaradnak.... Mostanra már kiengedem õket együtt, és ha a kicsi betartja az Alex által elképzelt játékszabályokat, akkor megvannak egymás mellett.

Tegnap már Mador átaludta az éjszakát, és egy hangját nem lehet hallani (kivéve, amikor játékból mormog, vakkant, stb.) Amerre megyek, jön utánam, elém ül és néz rám föl, annyira aranyos. Amikor dolgozom (itthonról, laptopról), akkor beül a székem alá vagy mellémfekszik és alszik. Nagyon jó érzés.

Végre van egy olyan kutyám, aki apportos és ösztönös (Alexnek annak idején eldobtam a labdát, fekve megnézte a röppályáját és rámnézett, hogy mit csináljon vele). Mador imádja a madzagokat és zsinórokat (az elejétõl kezdve), úgyhogy a zsinóros labda és a kötélcsomó jó választás volt. Teniszlabdát is vettem neki, de azzal még nem játszunk. Amikor megszerzi a "zsákmányt", megrázza (halálra rázás), aztán büszkén elmegy vele (biztonságos helyre viszi). Teljesen jó ösztönadottságú kutya!

Nagyon örülök, hogy nálunk van!
© Mador.hu